2 óra buszozást (Waterfootba) 6 km országúti gyaloglás követett. Igy lehet eljutni a glenariffi természetvédelmi területre. Igaz, hogy az országúti gyaloglás nem valami élvezetes, de a táj, azért részben kárpótolt.
Az öbölre visszatekintve - Waterfoot
A környék tele van vizesésekkel. Már út közben is láttunk jópárat:
Maga a trmészetvédelmi terület nagyon szép. Kiépitett ösvények vannak. Ezeken lehet bejárni a területet. Ha ezek nem lennének elég nehéz lenne, mert a meredek, sziklás domboldalak egyfolytában nedvesek, és nagyon csúsznak. Amikor azt mondom hogy nagyon, úgy értem, hogy NAGYON. Az egyik ösvény le volt zárva. Nem hittünk neki, úgyhogy elindultunk azon is. Átléptünk egy kis csuszamláson, naivan azt hittük emiatt zárták le. Aztán amikor a teljes domboldal le volt csúszva, akkor visszafordultunk.
Minden zöld. A fák tetőtől talpig (fáknál ezt hogy mondják?) mohásak. Itt nagy bajban lenne az a turista, aki a moha alapján keresi északot :).
Szerencsére a völgybeli ösvényre máshol is le lehetett menni.
S ha vizesést igértem, akkor ime a két legszebb:
További képek hamarosan a Picasa albumomban.
2 comments:
jól láttam az első képen: pálmafa???? :D
Igen, jól láttad. Nagyon sok pálmafa van. Itt a városban is. Szeretik ezt a sok nedvességet. Gondolom... Vagy csak azok vannak itt amelyeket száműzték, mert rosszak voltak :D
Post a Comment