Antrim

Vasárnap nyugis napnak sikeredett. 11-ig aludtam, majd az 1 órakor induló vonattal elmentem Antrimba. Egy kellemes vasárnap délutáni séta után pedig vissza Belfastba.

Antrim egyik látványossága a kerek torony (Round tower). Az állomásról kilépve ezt kezdtem keresni. Nagyjából tudtam, hogy merre lehet, de nem volt teljesen egyértelmű. Az utcán egyetlen családdal találkoztam, meg is kérdeztem, hogy merre kell mennem, de hát szlovákok voltak, és nem tudták... Igazából nem voltam tőle messze, de ezek a tornyok olyan sunyik, hogy elbújnak egy fa mögé:

Egy közelebbi kép:

Round Tower

A torony mellett van a boszorkánykő. Nevét onnan kapta, hogy a monda szerint templomot akartak ide épiteni. Egy nő úgy fejezte ki a nemtetszését, hogy kiugrott a toronyból, ráesett a kőre és benne maradt a könyökének és térdének a nyoma.

Boszorkánykő

Van a városban egy szép nagy park - vizzel, kis tóval, diszparkkal:





Antrimet a "Six Mile Water" nevű folyó szeli át, ami aztán a sziget legnagyobb tavába, a Lough Neagh-be ömlik. Ebből a tóból származik a környék ivóvizének nagy része. Épp ezért elég nagy probléma, hogy mint utólag kiderült az egész tó magánkézben van. Egy lord a tulajdonosa, aki (sokak örömére) pár éve eltűnt.

Az öbölben etetik a vizimadarakat

Lough Neagh

A glenek királynője

Északirországnak van egy része, amit Gleneknek (völgyek) neveznek. Glenariffet méltán hivják a Glenek Királynőjének (Queen of Glens). Szombaton ide látogattunk el.
2 óra buszozást (Waterfootba) 6 km országúti gyaloglás követett. Igy lehet eljutni a glenariffi természetvédelmi területre. Igaz, hogy az országúti gyaloglás nem valami élvezetes, de a táj, azért részben kárpótolt.

Az öbölre visszatekintve - Waterfoot

A környék tele van vizesésekkel. Már út közben is láttunk jópárat:


Maga a trmészetvédelmi terület nagyon szép. Kiépitett ösvények vannak. Ezeken lehet bejárni a területet. Ha ezek nem lennének elég nehéz lenne, mert a meredek, sziklás domboldalak egyfolytában nedvesek, és nagyon csúsznak. Amikor azt mondom hogy nagyon, úgy értem, hogy NAGYON. Az egyik ösvény le volt zárva. Nem hittünk neki, úgyhogy elindultunk azon is. Átléptünk egy kis csuszamláson, naivan azt hittük emiatt zárták le. Aztán amikor a teljes domboldal le volt csúszva, akkor visszafordultunk.


Minden zöld. A fák tetőtől talpig (fáknál ezt hogy mondják?) mohásak. Itt nagy bajban lenne az a turista, aki a moha alapján keresi északot :).





Szerencsére a völgybeli ösvényre máshol is le lehetett menni.
S ha vizesést igértem, akkor ime a két legszebb:





További képek hamarosan a Picasa albumomban.

Hejá! Hájó!

A cimben látható szavak helyi köszönésformák. Igazából bárhogy ki lehet ejteni, az ember fantáziájára van bizva. Jelentése: "Hi! How are you doing?"
Pénteken söröztünk. A helyiek elvittek egy bárba. Jó kis ir bár tele emberekkel. Ittuk a Guinesseket, és dumáltunk. Megtudtunk pár érdekes dolgot. Pl. hogy Belfastban azért egyforma minden ház, mert a II. világháborúban a németek lebombázták az egész várost. Gyorsan újra kellett épiteni, és ez volt a leggyorsabb megoldás.
Rákérdeztem, hogy mi a különbség az Egyesült Királyság és Nagy-Britania között. Egyesült királyság = Nagy Britania + Észak-Irország. Az ittenieknek az útlevelén is azt irja, hogy "United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland". Amúgy aki szükségét érzi minden probléma nélkül igényelhet ir útlevelet is.
Egyik kollegám hétvégente DJ egy bárban. Mik ki nem derülnek :) Ide is ellátogattunk.

Szombati program kirándulás volt egy természetvédelmi területre. De erről majd holnap.

Forró, hideg és nedves

A Belfastban tapasztalt eddigi legfurcsább dologról még nem is szóltam. S ez valószinüleg egész Nagy-Britaniára érvényes, mivel a londoni reptéren is találkoztam vele.

A hideg- és melegviz két különböző csapból folyik. Az egyik nagyon forró, a másik meg nagyon hideg. Most ezek után az a kérdés merül fel bennem, hogy mi a pontos használati módja. Több változatot is kipróbáltam. Amelyik eddig leginkább múködik az, hogy a markomba először hideg vizet engedek, majd gyorsan egy pillanatra a forró alá tartom. Igy a végén viszonylag elviselhető hőmérsékletű viz lesz a kezemben.

A legdurvább a konyhánkban levő csap. Úgy néz ki, mint egy normális, otthon megszokott keverőcsap. De neeem! Egy csap van , de ennek két külön lyuka egymástól kb 2 mm távolságra. Gyakorlatilag egynek tűnő "vizsugár" folyik belőle, de ez egyszerre süt és hideg. Nagyon furcsa érzés, komolyan mondom.

Egyetlen igazi keverőcsap csak a fürdőkádnál van.

Castlerock

Vasárnap ismét a vonatozás napja volt. Egy északi parton fekvő települést vettem célba.

Castlerock igazából egy nagyon apró falucska, de mellette található pár érdekes régi épület.

Kiadós éjszakai eső után szerencsére az időjrás viszonylag kedvező volt. Még a nap is sütött. Igaz, hogy a parton nagyon erős és hideg szél fújt.

A parti sziklák szélén található a Mussenden Temple.

Mussenden Temple távolról

Mussenden Temple közelről

Egy kastélyrom:

Downhill Castle

Lady Erne's seat:

Mausoleum:

S akkor most a végére a poén: az egész domboldal tocsogott a viztől. Miután mindent megnéztem, és indultam vissza az állomásra, a domb aljában, mielőtt rátertem volna az ösvényre megcsúsztam és hanyatestem. Nyakig sáros lettem, és minden egyes ruhadarabom átázott. Szerencsére volt nálam egy cseretréning, valamint egy pár zokni. Elvonultam egy eldugottabb helyre, ahol átöltöztem. Közben jött egy kutyás tag, körülöttem szanaszét a sáros ruháim. Vigyorogtam és köszöntem :). A nap végére igy összejött egy 2.5 órás progam a mosógép számára. És legközelebb cserebugyit is viszek.

Észak-Irország legkirályabb helye - 2. rész

A túrához hozzátartozik egy whiskey desztilláló üzem érintőleges látogatása is. Miközben haladtunk a gyár fele a sofőr egy keveset azon elmélkedett, hogy kik is találták fel ezt az italt. A végkövetkeztetése az lett hogy a skótok. Megkérte az utasokat, hogy soroljanak fel ir whiskey-ket. Összegyűlt vagy három. Erre ő elmondott egy versikét, amelyben 58(!) különböző skót whisky-t sorolt fel. Szándékosan irtam egyszer "e"-vel majd nélküle: whisk(e)y. Itt a magyarázat.

Bushmills-ben készitik a hasonló nevű whiskey-t. A folyamat háromszori lepárlásból áll. Az előtérben illetve a szuvenir részbe benéztem, de desztillálás bemutatóra nem fizettünk be (idő hiányában, a sofőr külön kérésére).

Hordók, és egyebek mellett egy érdekes szerkezetre lettem figyelmes. Sajnos nem tudom mire jó. Ötlet szintjén odáig jutottam, hogy pohárforgató. Talán úgy szellőzteti a pohárban a whiskey-t ahogy a bort szokták. De ha valakinek jobb ötlete van, kérem ossza meg velem. Ime:

És eljutottunk a nap fénypontjához: Giant's Causeway. A legenda szerint volt két óriás: Fionn Mac Cumhaill az ir és Benandonner a skót. Fionn sokkal alacsonyabb volt a másiknál. Haragudtak egymásra. A Giant's Causeway-t az ir épitette, hogy átmenjen megküzdeni a skóttal. De elaludt, és ekkor átjött a skót. Az irt a felesége betakargatta, és azt mondta Benandonner-nek, hogy ez csak a csecsemőjük. A skót megijedt, hogy mekkora lehet az apja, és elszaladt.

A Giant's Causeway körülbelül negyvenezer 6-8 szögű vulkáni eredetű bazaltoszlopból áll. De van itt egyébb látványosság is, úgyhogy haladjunk szépen sorba. Az egészre másfél órát kaptunk a sofőrtől, ez arra volt elég, hogy jó gyors iramban be lehetett járni, néhol megállva (4 km).

Amelyik szikla valamihez hasonlit annak nevet adnak. Az alábbi képen (sajnos nem látszik túl jól) a Camel (teve) látható.

S akkor most egy nagyobb sorozat a bazalttömbökről:

Giant's Boot (az óriás csizmája):

Orgona:

Chimney Tops (kémények):

Nagyjából ennyi a Giant's Causeway. Visszaszálltunk a buszba és még 2 helyen álltunk meg egy-egy fénykép erejéig.

Az első egy kastély romja. A kastély konyhája teljes egészében beszakadt az óceánba:

Dunluce Castle

Egy fej alakú szikla:

Giant's Head

Észak-Irország legkirályabb helye - 1. rész

Elég rég várom, hogy megirhassam ezt a bejegyzést. De őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok. Egy élménydős nappal, és 200 fényképpel a hátam mögött megpróbálok érdekes, lényegre törő, nem túl elnyújtott bejegyzést irni. Nem igérem, hogy rövid lesz. De nem lesz sok szövegelés.

Ez az a hely, amit feltétlenül meg kell látogasson az ember, ha Észak-Irországban jár: Giant's Causeway (Óriások útja). Mivel busszal vagy vonattal majdhogynem lehetetlen ide hétvégén eljutni, ezért úgy döntöttem, hogy befizetek egy napos buszos kirándulásra. A túrának több megállója van, és a fénypont a Giants Causeway.

Reggel 10 körül indultunk a megbeszélt helyről kb negyvenen egy nagy busszal. A sofőr menet végig beszélt, nagyon jó szövege volt :) Nagyrészt sikerült is megértenem amiket mondott. Remélem jól :)) Rögtön az eljén tudatta, hogy ő skót származású, aztán erre néha vissza is tért.

Első megállónk: Carrickfergus Castle. Egy 12. század beli, korának legjobb állapotban fennmaradt kastélya:

Az időjárás sajnos nem tartott velünk. Nagyon hideg, esős és szeles idő volt. De ahhoz képest, hogy egész éjszaka szinte orkán tombolt, még csak egy szavam sem lehet. Végülis az esős időnek köszönhetően szivárványt is láttunk:

Carnlough-ban épp csak pár percre álltunk meg.

Hattyúk Carnlough kikötőjében

Carrick-a-rede: az alábbi kis szigetre csak egy 30 m-es függőhidon lehet átjutni. Csak megfelelő időjárási viszonyok mellett lehet rajta átmni. Sajnos még nincs nyitva...

Carrick-a-rede

Az alábbi pedig a Bárány sziget (Sheep Island). Erről azt érdemes tudni, hogy itt találkozik az Atlanti óceán és az Ir tenger.

Portbradden-t csak távolról láttuk, és csak egy fénykép rejéig. Viszont érdemes megemliteni, mivel itt van a legkissebb templom, mindössze két férőhelyes.

Azt hiszem, most rosszabb, és gonoszabb leszek az összes kereskedelmi tévécsatornánál... Bocs, de folytatása következik. Holnap, vagyis ma. Éjfél elmúlt, a szemeim elnehezedtek, és reggelre ismét be van tervezve valami.