Belfast, a város

Holnap lesz az utolsó napom Belfastban, de a városról még szinte semmit nem irtam. Ezt próbálom most pótolni, leginkább fényképekkel.
A város talán legszebb része az Ormeau park. Erről és az egyforma házkról már emlitést tettem itt.

Belfastot a Lagan folyó szeli ketté. Sok hid közül az Albert Bridge van a céghez legközelebb:

Hosszan a part mentén sétány és bicikliút van kialakitva.

A Lagan folyó este

A városháza mellett egy óriáskerékre ülhet fel, aki függőleges forgásra vágyik (bármit is jelentsen ez). A kerékkel egyszeri befizetéssel 4 kört lehet tenni. Ára 6 font. DE van egy VIP kabin. Aki ebben szeretne körözni az 50 fontot kell fizessen, és cserébe a kabinban van DVD lejátszó, és ihat pezsgőt (de ez plusz 15 font)... Ki a nyavalya...?????

A VIP kabin fekete és sötétitett üvege van

A város egyik jellegzetessége a drótlány...

...másik pedig a nagy hal.

A hal pikkelyei Belfasttal kapcsolatos képekből, újságcikkekből állnak:

A belfasti ferdetorony (nem biztos, hogy ez a hivatalos neve, de tény hogy ferde és Belfastban van):

Az opera:

Grand Opera House

Newcastle - Mourne Mountains

A vasárnapi programom:
A városka Newcastle (nem az, amelyiknek a hires focicsapata van, hanem egy másik), a háttérben pedig a Mourne hegység legmagasabbika (850 m). Annak a tetejére másztam fel. Nem téved az, aki úgy látja, hogy hó van a csúcson :)

Newcastle egy tengerparti üdülőváros, van egy menő golfpályája, ahova helikopterrel érkeznek a multimilliárdosok.
Ezenkivül a parton van egy nagy gömbje:
Miközben a gömböt fényképeztem egy öreg görbebotos bácsi közeledett, s megszólitott:
- Can you see the Island of Man? (látod az Island of Man szigetet?)
Kicsit forgattam a fejem, nem tudtam merre keressem. Megmutatta. Tényleg a léthatáron nagyon halványan látszott a sziget két hegycsúcsa.
- Yes.
-This is a sign of storm! (Ez a vihar egy jele)
És továbbment.



Ennek nem örültem. Az ilyen időjoslatoknak általában jobban hiszek, mint a Yahoo vagy BBC weathernek, de most reméltem, hogy a bácsinak nincs igaza. Vagy legalábbis nem az elkövetkező pár órában lesz a vihar.

Az út első szakaszát egy patak mentén egy erdőben kellett megtanni.

Az alábbi képen egy jégház (Ice House) látható. Élelem hűtésére használták.

Ice house

Nem irigyelem azokat akik ide kellett járjanak a "hűtőszekrényhez".

Az út végső szakasza nagyon meredek volt. Még ma is intenziv izomlázam van a vádlimban. A képen látható kőfal 30 km hosszú. Nem tudom ki volt képes ilyet épittetni, és hogy kik voltak képesek megépiteni, de az biztos, hogy nagyon jól véd az állandó eszméletlenül erős, hideg széltől. A fal épitése 12 évig tartott.

30 km hosszú kőfal szeli át a Mourne hegységet

Egy kép a hóban, majd mentem tovább:

A csúcson a fal 90 fokos fordulót vesz. Egy létrán át lehet mászni, ezt meg is tettem. Ami a fal túloldalán volt azt képtelen vagyok leirni. Nagyo erős, nagyon hideg szél, de a kép magáért beszél:

Készitettem pár képet a tengerről és az öbölről, aztán gyorsan visszahúzódtam a fal menedékébe.

A kilátás csodálatos.

Jó kis kiruccanás volt.

Dublin

Szombat reggel úgy keltem fel, hogy Newcastle-be indulok a Mourne hegyekbe. De kinéztem az ablakon és nagyon rossz idő volt. Összefüggő se vége se hossza felhő és eső. Elkészitettem a szendvicseket, majd újból kinéztem. Világossá vált, hogy ilyen időben nem lehet hegyet mászni. Rövid elmélkedés után úgy döntöttem, hogy felcserélem a szombati é vasárnapi programot. Úgyhogy Dublinba megyek. Mivel semmit nem tudtam Dublinról, ezért rekord idő alatt (kb 10 perc) utánanéztem. Rákerestem a látványosságokra, közben Google Earth-el mindent lokalizáltam, egy papirra jegyzeteltem keveset, majd indulás. Azt a papirt érdemes lenne megnézni, kár hogy teljesen szétázott.

Szóval Dublin. Egész nap szüntelenül esett az eső. Sikerült is jó alaposan bőrigázni. Ilyen körülmények között sajnos nem volt kedvem nagyon húzni az időt, összesen kb 3 és fél órát töltöttem a városban. Amiket láttam:

Trinity College - egyetem és minden ami hozzá tartozik. Egy egész egyetemi komlexum.

Bank of Ireland:

Irországban a hivatalos nyelv az angol és az ir. Irül az emberek nagyon keveset, max pár szót tudnak. Viszont minden két nyelven van kiirva, és a mindenkori kormány nagyon küzd azért, hogy az emberek megtanuljanak irül.

A városháza:

Dublin Castle:

Christ Church Cathedral - anglikán katedrális:

St. Patrick Cathedral - katólikus templom. Szent Patrick az irek védőszentje. Március 17.-én (holnap- vagy inkább ma) van az ünnepe. Irországban és Észak-Irországban hivatalos munkaszüneti nap. Mi nem kapjuk meg szabadnak, mert az anyacég angol...

A templomhoz tartozik egy szép kis park:

A város legszebb és legnagyobb parkja: Stephen's Green. Gyönyörűen rendbe van téve, és tele van szebbnél szebb virágokkal:

A park és a Trinity College között helyezkedik el a Grafton street. Leginkább talán a Váci utcához tudnám hasonlitani. Tele van emberekkel, és márkaüzletekkel.

Utóljára, de egyáltalán nem utolsó sorban a város jelképe: Molly Malone. Az alábbi dögös csaj egy halárus lány. Egy dalt is irtak róla, s ez lett Irország nem hivatalos himnusza.

Ennyi fért bele Dublinba bő három óra alatt. Pedig megérdemelne több időt is egy szép napsütéses napon. Nyüzsgős, lüktető szép város. Valamikor szivesen visszamennék alaposabban szétnézni (Guiness múzeum, stb)

S ha valaki teljesen, sőt egészen véletlenül jövő hétvégén Dblinban jár, hát akkor sokkal szebb időt kivánok nektek!

Antrim

Vasárnap nyugis napnak sikeredett. 11-ig aludtam, majd az 1 órakor induló vonattal elmentem Antrimba. Egy kellemes vasárnap délutáni séta után pedig vissza Belfastba.

Antrim egyik látványossága a kerek torony (Round tower). Az állomásról kilépve ezt kezdtem keresni. Nagyjából tudtam, hogy merre lehet, de nem volt teljesen egyértelmű. Az utcán egyetlen családdal találkoztam, meg is kérdeztem, hogy merre kell mennem, de hát szlovákok voltak, és nem tudták... Igazából nem voltam tőle messze, de ezek a tornyok olyan sunyik, hogy elbújnak egy fa mögé:

Egy közelebbi kép:

Round Tower

A torony mellett van a boszorkánykő. Nevét onnan kapta, hogy a monda szerint templomot akartak ide épiteni. Egy nő úgy fejezte ki a nemtetszését, hogy kiugrott a toronyból, ráesett a kőre és benne maradt a könyökének és térdének a nyoma.

Boszorkánykő

Van a városban egy szép nagy park - vizzel, kis tóval, diszparkkal:





Antrimet a "Six Mile Water" nevű folyó szeli át, ami aztán a sziget legnagyobb tavába, a Lough Neagh-be ömlik. Ebből a tóból származik a környék ivóvizének nagy része. Épp ezért elég nagy probléma, hogy mint utólag kiderült az egész tó magánkézben van. Egy lord a tulajdonosa, aki (sokak örömére) pár éve eltűnt.

Az öbölben etetik a vizimadarakat

Lough Neagh

A glenek királynője

Északirországnak van egy része, amit Gleneknek (völgyek) neveznek. Glenariffet méltán hivják a Glenek Királynőjének (Queen of Glens). Szombaton ide látogattunk el.
2 óra buszozást (Waterfootba) 6 km országúti gyaloglás követett. Igy lehet eljutni a glenariffi természetvédelmi területre. Igaz, hogy az országúti gyaloglás nem valami élvezetes, de a táj, azért részben kárpótolt.

Az öbölre visszatekintve - Waterfoot

A környék tele van vizesésekkel. Már út közben is láttunk jópárat:


Maga a trmészetvédelmi terület nagyon szép. Kiépitett ösvények vannak. Ezeken lehet bejárni a területet. Ha ezek nem lennének elég nehéz lenne, mert a meredek, sziklás domboldalak egyfolytában nedvesek, és nagyon csúsznak. Amikor azt mondom hogy nagyon, úgy értem, hogy NAGYON. Az egyik ösvény le volt zárva. Nem hittünk neki, úgyhogy elindultunk azon is. Átléptünk egy kis csuszamláson, naivan azt hittük emiatt zárták le. Aztán amikor a teljes domboldal le volt csúszva, akkor visszafordultunk.


Minden zöld. A fák tetőtől talpig (fáknál ezt hogy mondják?) mohásak. Itt nagy bajban lenne az a turista, aki a moha alapján keresi északot :).





Szerencsére a völgybeli ösvényre máshol is le lehetett menni.
S ha vizesést igértem, akkor ime a két legszebb:





További képek hamarosan a Picasa albumomban.

Hejá! Hájó!

A cimben látható szavak helyi köszönésformák. Igazából bárhogy ki lehet ejteni, az ember fantáziájára van bizva. Jelentése: "Hi! How are you doing?"
Pénteken söröztünk. A helyiek elvittek egy bárba. Jó kis ir bár tele emberekkel. Ittuk a Guinesseket, és dumáltunk. Megtudtunk pár érdekes dolgot. Pl. hogy Belfastban azért egyforma minden ház, mert a II. világháborúban a németek lebombázták az egész várost. Gyorsan újra kellett épiteni, és ez volt a leggyorsabb megoldás.
Rákérdeztem, hogy mi a különbség az Egyesült Királyság és Nagy-Britania között. Egyesült királyság = Nagy Britania + Észak-Irország. Az ittenieknek az útlevelén is azt irja, hogy "United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland". Amúgy aki szükségét érzi minden probléma nélkül igényelhet ir útlevelet is.
Egyik kollegám hétvégente DJ egy bárban. Mik ki nem derülnek :) Ide is ellátogattunk.

Szombati program kirándulás volt egy természetvédelmi területre. De erről majd holnap.

Forró, hideg és nedves

A Belfastban tapasztalt eddigi legfurcsább dologról még nem is szóltam. S ez valószinüleg egész Nagy-Britaniára érvényes, mivel a londoni reptéren is találkoztam vele.

A hideg- és melegviz két különböző csapból folyik. Az egyik nagyon forró, a másik meg nagyon hideg. Most ezek után az a kérdés merül fel bennem, hogy mi a pontos használati módja. Több változatot is kipróbáltam. Amelyik eddig leginkább múködik az, hogy a markomba először hideg vizet engedek, majd gyorsan egy pillanatra a forró alá tartom. Igy a végén viszonylag elviselhető hőmérsékletű viz lesz a kezemben.

A legdurvább a konyhánkban levő csap. Úgy néz ki, mint egy normális, otthon megszokott keverőcsap. De neeem! Egy csap van , de ennek két külön lyuka egymástól kb 2 mm távolságra. Gyakorlatilag egynek tűnő "vizsugár" folyik belőle, de ez egyszerre süt és hideg. Nagyon furcsa érzés, komolyan mondom.

Egyetlen igazi keverőcsap csak a fürdőkádnál van.

Castlerock

Vasárnap ismét a vonatozás napja volt. Egy északi parton fekvő települést vettem célba.

Castlerock igazából egy nagyon apró falucska, de mellette található pár érdekes régi épület.

Kiadós éjszakai eső után szerencsére az időjrás viszonylag kedvező volt. Még a nap is sütött. Igaz, hogy a parton nagyon erős és hideg szél fújt.

A parti sziklák szélén található a Mussenden Temple.

Mussenden Temple távolról

Mussenden Temple közelről

Egy kastélyrom:

Downhill Castle

Lady Erne's seat:

Mausoleum:

S akkor most a végére a poén: az egész domboldal tocsogott a viztől. Miután mindent megnéztem, és indultam vissza az állomásra, a domb aljában, mielőtt rátertem volna az ösvényre megcsúsztam és hanyatestem. Nyakig sáros lettem, és minden egyes ruhadarabom átázott. Szerencsére volt nálam egy cseretréning, valamint egy pár zokni. Elvonultam egy eldugottabb helyre, ahol átöltöztem. Közben jött egy kutyás tag, körülöttem szanaszét a sáros ruháim. Vigyorogtam és köszöntem :). A nap végére igy összejött egy 2.5 órás progam a mosógép számára. És legközelebb cserebugyit is viszek.

Észak-Irország legkirályabb helye - 2. rész

A túrához hozzátartozik egy whiskey desztilláló üzem érintőleges látogatása is. Miközben haladtunk a gyár fele a sofőr egy keveset azon elmélkedett, hogy kik is találták fel ezt az italt. A végkövetkeztetése az lett hogy a skótok. Megkérte az utasokat, hogy soroljanak fel ir whiskey-ket. Összegyűlt vagy három. Erre ő elmondott egy versikét, amelyben 58(!) különböző skót whisky-t sorolt fel. Szándékosan irtam egyszer "e"-vel majd nélküle: whisk(e)y. Itt a magyarázat.

Bushmills-ben készitik a hasonló nevű whiskey-t. A folyamat háromszori lepárlásból áll. Az előtérben illetve a szuvenir részbe benéztem, de desztillálás bemutatóra nem fizettünk be (idő hiányában, a sofőr külön kérésére).

Hordók, és egyebek mellett egy érdekes szerkezetre lettem figyelmes. Sajnos nem tudom mire jó. Ötlet szintjén odáig jutottam, hogy pohárforgató. Talán úgy szellőzteti a pohárban a whiskey-t ahogy a bort szokták. De ha valakinek jobb ötlete van, kérem ossza meg velem. Ime:

És eljutottunk a nap fénypontjához: Giant's Causeway. A legenda szerint volt két óriás: Fionn Mac Cumhaill az ir és Benandonner a skót. Fionn sokkal alacsonyabb volt a másiknál. Haragudtak egymásra. A Giant's Causeway-t az ir épitette, hogy átmenjen megküzdeni a skóttal. De elaludt, és ekkor átjött a skót. Az irt a felesége betakargatta, és azt mondta Benandonner-nek, hogy ez csak a csecsemőjük. A skót megijedt, hogy mekkora lehet az apja, és elszaladt.

A Giant's Causeway körülbelül negyvenezer 6-8 szögű vulkáni eredetű bazaltoszlopból áll. De van itt egyébb látványosság is, úgyhogy haladjunk szépen sorba. Az egészre másfél órát kaptunk a sofőrtől, ez arra volt elég, hogy jó gyors iramban be lehetett járni, néhol megállva (4 km).

Amelyik szikla valamihez hasonlit annak nevet adnak. Az alábbi képen (sajnos nem látszik túl jól) a Camel (teve) látható.

S akkor most egy nagyobb sorozat a bazalttömbökről:

Giant's Boot (az óriás csizmája):

Orgona:

Chimney Tops (kémények):

Nagyjából ennyi a Giant's Causeway. Visszaszálltunk a buszba és még 2 helyen álltunk meg egy-egy fénykép erejéig.

Az első egy kastély romja. A kastély konyhája teljes egészében beszakadt az óceánba:

Dunluce Castle

Egy fej alakú szikla:

Giant's Head