Derült égből villámcsapás

Hazamegyünk. Mind. A tervezettnél jóval hamarabb. Az angol vezetőség döntése. Ez a hir tegnap úgy ért minket, mint derült égből a villámcsapás. Van véleményem a dologról, de nem hiszem, hogy ezt most itt kinyilvánitom. No comment. Nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő 1-2 hétvégén :)

Az itteni főnököm testvére a Gogol Bordello turnémenedzsere. :)

A fenti két dolog között ne keressetek összefüggést, mert nincs :) Persze ezek alapján bárki azt hihetné, hogy a Gogol Bordello akarja, hogy hazamenjünk, de ez NEM IGAZ!

Cheers!

Egy elmaradt beszámoló

Hétvégi hazaruccanás után újra ittvagyok. A laptop megjavult, mert megjavitották. Sajnos minden elszállt róla, többek között az összes belfasti fénykép. Ezúton meg kellene fogadnom, hogy nem tartogatom a beszámolókat, hanem mindent egyszerre megirok, ami eszembe jut, és amihez van fényképem... Pl volt a képek között olyan, hogy egy telefonfülke tetején egy babakocsi... De a képet tartogattam rosszabb időkre, ha esetleg nem lesz miről irjak akkor belövöm azt a blogba... A kép elszállt igy nem sikerül megőrizni az utókor számára. Remélem azért még találkozom majd hasonló inyencségekkel.


Adós vagyok egy kirándulás-beszámolóval. Másfél hete szombaton egyik kollegámmal túráztunk egyet. Az "Antrim Hills Way" egy öt szakaszból álló gyalogtúra a hegyekben. Az öt szakasz összesen kb. 40 km. Bejártuk az első szakaszt és a második szakasz felét (ez kb 20 km). Az útvonal vázlatosan kb igy nézett ki:

• vonattal mentünk Larnba
• innen busszal Glenarmba
• a hegyek között, túristaútvonalon vissza Larnba
• vonattal haza

Az időjárás sajnos nem volt túl kedvező. Ködös, párás, felhős idő volt. Igy a képek sem lettek valami jók.

Az út teljes egészében legelőkön át vitt. Az útvonal földbe levert cölöpökkel volt jelölve:

Az út magánterületeken visz keresztül. Itt minden ki van parcellázva. A magánterületek pedig keritéssel be vannak keritve. Valószinüleg azért, h a juhok ne menjenek át a szonszédhoz. Ugyanis a szomszédé mindig zöldebb :) A turisták számára a keritésekre "lépcsős átjárók" (stile)vannak épitve.

Lépcsős átjáró

A táj szép, a dombról látszott a tenger.

Fontos megemliteni az egyik különlegességet: standing stone (álló szikla).

Standing stone

Vajon honnan kapta a nevét? Amúgy termékenységi szimbólum.

Egy átjárón egy tábla hivta fel a figyelmet arra, hogy vigyázni kell, mert júliusban és augusztusban a területen egy bika végzi a dolgát :)

További képek, hamarosan itt.

Furcsaságok - képek nélkül

Sajnos a fényképeim még nem kerültek elő, úgyhogy élménybeszámolót egyelőre nem tartok. De ezenkivül is van még mit irjak. Furcsaságok, és számomra szokatlan dolgok következnek.
A legfurcsább dolgok egyike, amivel már első nap szembesültem az, hogy ha valaki tüsszent, akkor a többiek nem mondanak semmit. Hallgatnak némán, nem történik semmi. Sőt, megesik, hogy az kér bocsánatot, aki tüsszentett. Eleinte még én éreztem hülyén magam, hogy valaki tüsszent, és senki nem mondja, h "Egészségedre", vagy "Bless you", vagy valami. Kezdem megszokni, de a magyar srácokkal továbbra is mondogatjuk egymásnak.
S csak felsorolásként pár dolog még amihez alkalmazkodni kell: bal oldali közlekedésben nem a kilómétereket róják, hanem a mérföldeket. Nem Opellel, hanem Vauxhall-al. A bal kanyar nem pár méter után lesz, hanem pár láb után. És persze 28.349 gr alma az pont egy uncia...

A technika ördöge a farkát beledugta...

Ezen a héten a rendszeres blogirás szünetel. Elég szomorú oka van, ugyanis a laptopom (illetve céges laptop, amit ittartózkodásom alatt használok) beadta a kulcsot, bedobta a törölközőt, és elszakadt a cérnája.
Mindenesetre valami lett vele, ami hátráltat mindenben. Leginkább a munkában, de többek között a blogirásban. Amint tudok ismét leszek rendszeresen. Addig is megértéseteket kérem.

Majd jelentkezem.

Úton, útfélen

Már csak hogy mentegetőzzek egy kicsit: nem azért nem irok, mert nincs mit, hanem mert nincs időm... Ma is összejött egy jó kis túlóra, ami nem volt betervezve...

A céghez gyalog járunk. Gyalog az út 35-40 perc, és ami a legjobb az egészben, hogy busszal is kb. ugyanennyi lenne.

Egy szép nagy parkon (Ormeau park) kell átmenni, ime néhány kép:

És ha már a ház-munkahely útvonalról irok, akkor következzen a két végpont. Szándékosan nem csak a mi lakásunkat fényképeztem. Az alábbi fénykép segitségével egycsapásra bemutatom Belfast majdnem minden utcáját, és a házak legalább 80%-át. Komolyan mondom, hogy itt minden ház igy néz ki. Két emeletes sorház téglából, egy kis kiugró résszel:

A legbaloldalibb, barna ajtós házban lakom negyed- néha többedmagammal.

Ha sok pénzem lesz téglagyárat fogok nyitni Belfastban :))

Ez pedig az irodaház:

Holnapra egy 18 km-es túra van betervezve, és egy ehhez tartozó fél 6-os kelés :) Úgyhogy most seperc alatt gyorsan elvonulok aludni.

De még előtte, ha valakinek ez mond valamit:

Évforduló

Ma van az évfordulónk, már a negyedik. Szép szám :)

Nem szeretem, ha az ezen a napon nem vagyunk együtt, sőt kb 3000 km választ el egymástól, de ez most sajnos igy jött össze...

Boldog évfordulót nekünk!

És mindenkinek boldog Bálint napot! Ámor nyilát belétek :)

George Best, a helyi mester

A helyiek egyik legnagyobb büszkesége, a belfasti születésű egykori focista George Best.




Mindamellett, hogy felfestették a falra (na nem mint az ördögöt), még kajáldát is neveztek el róla, sőt(!) a városi reptér is az ő nevét viseli.

Ime egy videó labdazsonglőrről:

Egy kis kikötőváros - Portrush

Vasárnap a vonatozás napja, ugyanis vasárnaponként lehet nagyon olcsó napi vonatjegyet venni. Igaz, hogy a hálózat nem túl szerteágazó, sőt igazából egy vonal van, ami egy helyen kettéágazik. Pár szép helyre azért el lehet jutni.

Egyik ilyen szép hely Portrush. Egy északi part menti üdülőtelep. Sajnos az időjárás nem volt olyan kedvező, mint szombaton. Egész nap borús, hideg idő volt.

Van egy kisebb, és egy nagyobb (kb 4 km) homokos partrész. Nagyon nagyon apró szemcsés finom homok.

a kisebbik part

Nagyon sokan szörföztek. Végülis érthető, hiszen igazán szörföző idő volt. A levegő és a viz hőmérséklete is kb 5-10 fok.

Érdekes sziklaképződmények is vannak. Ez itt az ördög mosodája:

További képek a picasa albumban (van benne nagy hullám, nagy part, gyerekek szánkóznak a homokdombon, még több és még szebb szikla).

Az észak-ireknek nem erénye a pontosság. A vonat 25 percet késett. Mindez azok után, hogy egy órával hamarabb érkeztem az állomásra, és mivel kisváros, még állomása sincs, ahová be lehetne húzódni. Ennek ellenére szép nap volt.. De most a lábamat kell pihentessem, mert ez a hétvége igy hirtelen sok volt neki...

Szombati séta - Cave Hill, Belfast Casle

Szombaton az egyik Belfast melletti dombot vettük célba. Szerencsére helyi időjárást meghazudtoló gyönyörű verőfényes napsütés volt.
A városból a sziklás rész úgy néz ki, mint egy fekvő fej profilból nézve:

Belvárosig lesétáltunk, onnan tovább busszal.
A kastély szép. bemenni nem érdemes, mert étteremként és ajándékboltként működik.

Belfast castle

Ottjártunkkor épp esküvőre készülődtek. A menyasszony Rolls-Roice-al érkezett:

A dombon kijelölt gyalogutak vezetnek körbe. A táj szép: szikla, barlang, jó rálátás az öbölre és a városra. Pár kép (további képek hamarosan előrhetőek lesznek a Picasa albumomban):

Cave hill

Rálátás az öbölre

Ott vagyok

Vasárnap Észak-Irország északi partjának egyik üdülővároskájába látogattam el, de erről majd legközelebb.

Gasztronómia izelitő

Első nap a srácok elvittek egy kajáldába, hogy kóstoljam meg a helyi specialitást, az itteniek fő eledelét, a "Fish'n'chips"-et. Jó nagy adag szalmakrumpli, egy jó nagy rántott hallal (whiting - vékonybajszú/sárga tõkehal) és egy kevés zöldséggel. Mindez jó olajosan. A levegő is olajszagtól volt sűrű. De az igazat megvallva a kaja finom volt, és jó kiadós - alig birtam megenni.
És ha a helyi dolgoknál tartunk: az alábbi helyi, illetve környékbeli söröket kóstoltam eddig:


A Harp-ot Belfastban gyártják. Mindhárom finom, mindháromban van valami érdekes iz. Viszont egyik sem annyira nagyon különleges, hogy ezután csak azt akarjam inni.

Kellemes hétvégét!

Belfast büszkeségei - 1.

Belfastról tudni kell, hogy itt tervezték és épitették meg a Titanic-ot. Az épitése a képen látható két daru segitségével történt. Nevük is van: Sámson és Góliát.

Sámson és Góliát a háttérben

Repülés - második felvonás

Az angliaiak furcsa emberek. Furcsa szabályaik vannak, amelyekhez szigorúan tartják magukat. Azt hiszem többször fogok anomáliákról irni (ha jól tudom a szó jelentése: látszólagos ellentmondás). Az első, amivel találkoztam, az a reptéri kézipoggyász-ellenőrzés. A kézipoggyászom egy hátitáskából állt, amelyikbe bele volt gyúrva a laptoptáska, egy esernyő, szendvics, alma, keksz, és kéziszótár, és nagy nehezen belenyomva az irataimat tartalmazó kisebb váltáska. Jól meg volt tömve... Mielőtt az ellenőrzési ponthoz értem hatalmas táblákon hatalmas feliratok:

• csak egy csomagod lehet
• a laptop legyen külön
• nem lehet nálad több, mint 100 ml folyadék, stb

A feliratok alapján úgy döntöttem, hogy a laptoptáskát kiszedem a hátizsákból. Kiszedtem, mentem a jegyellenőrzéshez. "One bag!" Erre én: hogy de hát ez laptop. "Only one bag please!" Félreállok a sorstársaimmal együtt (ha jól láttam valaki meséskönyveket kellett otthagyjon, mert nem fért be...). Nagy nehezen laptop vissza. Megvolt a jegyellenőrzés, jön az átvilágitás. Na, itt laptopot ki, minden táskából, azt elvitték egy külön röntgengéphez. Majd visszahozták, mondták nyissam ki, és ezután ismét megröntgenezték. Visszapakolásnál lettem mérges, de aztán hamar elmúlt.

Ha valaki megkérdezné, hogy mi a különbég a Wizzair és EasyJet között, akkor azt mondanám, hogy a Wizzair-nél a stewardess-ek csinos fiatal lányok, az EasyJet-nél pedig idősebb nők. De még senki nem kérdezte meg. :)

Megérkeztem Belfastba. Térjek lassan át a földre.
Kellemes meglepetés ért. Az emberek türelmesen sorban álltak a taxiért. Nem volt farkastövény, nem volt aki-kapja-marja játék. A taxik lassan érkeztek, az emberek türlmesen vártak. Én is. 30 mérföld a lakásig - közben a taxissal sikerült elég normálisan beszélgetni.


Zárójel: ma munkából hazamenet egy mikrobusz, vagy inkább duba közeledett - leengedett ablak és ismerős hangok szűrődtek ki belőle. UK rendszám Nem angolok és nem irek voltak. Jó hangosan ment a zene. Közelebb ért, és felismertem: MANELE. itt is. Pont, zárójel bezárva.

Első repülés, első út Belfastba

Úgy tűnik az elkövetkezendő 3 hónap nagy részét Belfastban fogom tölteni. Annyit kell tudni róla, hogy Észak Irország fővárosa, politikailag kicsit problémás övezet (volt/van/lesz). Akit részletek érdekelnek, itt olvashat.

Sok izgalom mellett elérkezett a repülés napja. Nagyon élveztem. Legjobban azt amikor a gép megállt a pálya egyik végén, felpörögtek a hajtóművek, és az asztfaltot maga alá gyűrve felszállt a gépmadár. Röviden az út: repülés Londonig, ott 6 óra várakozás az átszállásra, majd repülés Belfastba.

Valahol Európa fölött

Anglia

Angliában a Check In-nél kérdezett a nő tőlem valamiket, amiből semmit nem értettem :D. Kérdezte honnan vagyok, mondam Románia, és kezembe nyomott egy lapot, amin a kérdései különböző nyelveken le voltak irva. Egy rakás ismeretlen nyelv, de angolul megértettem.. :) Számomra a legjobb azt hiszem az lenne, ha itt az emberek csak irásban kommunikálnának... Ha visszakérdezel tök mindegy, mert ugyanazt ugyanúgy elhadarják mégegyszer...

folyt köv.

Bogolni vagy nem blogolni

Blog - már lassan többen irják mint olvassák. Eddig nem akartam blogozni. Most sem akarok :) Viszont van pár dolog, amit megosztanék másokkal. Igy elérem azt, hogy amellett, hogy mindenkinek külön-külön elmesélem még le is kell irjam. :)
Megigérem, ha már nem lesz mit irjak abbahagyom.