Észak-Irország legkirályabb helye - 1. rész

Elég rég várom, hogy megirhassam ezt a bejegyzést. De őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok. Egy élménydős nappal, és 200 fényképpel a hátam mögött megpróbálok érdekes, lényegre törő, nem túl elnyújtott bejegyzést irni. Nem igérem, hogy rövid lesz. De nem lesz sok szövegelés.

Ez az a hely, amit feltétlenül meg kell látogasson az ember, ha Észak-Irországban jár: Giant's Causeway (Óriások útja). Mivel busszal vagy vonattal majdhogynem lehetetlen ide hétvégén eljutni, ezért úgy döntöttem, hogy befizetek egy napos buszos kirándulásra. A túrának több megállója van, és a fénypont a Giants Causeway.

Reggel 10 körül indultunk a megbeszélt helyről kb negyvenen egy nagy busszal. A sofőr menet végig beszélt, nagyon jó szövege volt :) Nagyrészt sikerült is megértenem amiket mondott. Remélem jól :)) Rögtön az eljén tudatta, hogy ő skót származású, aztán erre néha vissza is tért.

Első megállónk: Carrickfergus Castle. Egy 12. század beli, korának legjobb állapotban fennmaradt kastélya:

Az időjárás sajnos nem tartott velünk. Nagyon hideg, esős és szeles idő volt. De ahhoz képest, hogy egész éjszaka szinte orkán tombolt, még csak egy szavam sem lehet. Végülis az esős időnek köszönhetően szivárványt is láttunk:

Carnlough-ban épp csak pár percre álltunk meg.

Hattyúk Carnlough kikötőjében

Carrick-a-rede: az alábbi kis szigetre csak egy 30 m-es függőhidon lehet átjutni. Csak megfelelő időjárási viszonyok mellett lehet rajta átmni. Sajnos még nincs nyitva...

Carrick-a-rede

Az alábbi pedig a Bárány sziget (Sheep Island). Erről azt érdemes tudni, hogy itt találkozik az Atlanti óceán és az Ir tenger.

Portbradden-t csak távolról láttuk, és csak egy fénykép rejéig. Viszont érdemes megemliteni, mivel itt van a legkissebb templom, mindössze két férőhelyes.

Azt hiszem, most rosszabb, és gonoszabb leszek az összes kereskedelmi tévécsatornánál... Bocs, de folytatása következik. Holnap, vagyis ma. Éjfél elmúlt, a szemeim elnehezedtek, és reggelre ismét be van tervezve valami.

Derült égből villámcsapás

Hazamegyünk. Mind. A tervezettnél jóval hamarabb. Az angol vezetőség döntése. Ez a hir tegnap úgy ért minket, mint derült égből a villámcsapás. Van véleményem a dologról, de nem hiszem, hogy ezt most itt kinyilvánitom. No comment. Nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő 1-2 hétvégén :)

Az itteni főnököm testvére a Gogol Bordello turnémenedzsere. :)

A fenti két dolog között ne keressetek összefüggést, mert nincs :) Persze ezek alapján bárki azt hihetné, hogy a Gogol Bordello akarja, hogy hazamenjünk, de ez NEM IGAZ!

Cheers!

Egy elmaradt beszámoló

Hétvégi hazaruccanás után újra ittvagyok. A laptop megjavult, mert megjavitották. Sajnos minden elszállt róla, többek között az összes belfasti fénykép. Ezúton meg kellene fogadnom, hogy nem tartogatom a beszámolókat, hanem mindent egyszerre megirok, ami eszembe jut, és amihez van fényképem... Pl volt a képek között olyan, hogy egy telefonfülke tetején egy babakocsi... De a képet tartogattam rosszabb időkre, ha esetleg nem lesz miről irjak akkor belövöm azt a blogba... A kép elszállt igy nem sikerül megőrizni az utókor számára. Remélem azért még találkozom majd hasonló inyencségekkel.


Adós vagyok egy kirándulás-beszámolóval. Másfél hete szombaton egyik kollegámmal túráztunk egyet. Az "Antrim Hills Way" egy öt szakaszból álló gyalogtúra a hegyekben. Az öt szakasz összesen kb. 40 km. Bejártuk az első szakaszt és a második szakasz felét (ez kb 20 km). Az útvonal vázlatosan kb igy nézett ki:

• vonattal mentünk Larnba
• innen busszal Glenarmba
• a hegyek között, túristaútvonalon vissza Larnba
• vonattal haza

Az időjárás sajnos nem volt túl kedvező. Ködös, párás, felhős idő volt. Igy a képek sem lettek valami jók.

Az út teljes egészében legelőkön át vitt. Az útvonal földbe levert cölöpökkel volt jelölve:

Az út magánterületeken visz keresztül. Itt minden ki van parcellázva. A magánterületek pedig keritéssel be vannak keritve. Valószinüleg azért, h a juhok ne menjenek át a szonszédhoz. Ugyanis a szomszédé mindig zöldebb :) A turisták számára a keritésekre "lépcsős átjárók" (stile)vannak épitve.

Lépcsős átjáró

A táj szép, a dombról látszott a tenger.

Fontos megemliteni az egyik különlegességet: standing stone (álló szikla).

Standing stone

Vajon honnan kapta a nevét? Amúgy termékenységi szimbólum.

Egy átjárón egy tábla hivta fel a figyelmet arra, hogy vigyázni kell, mert júliusban és augusztusban a területen egy bika végzi a dolgát :)

További képek, hamarosan itt.

Furcsaságok - képek nélkül

Sajnos a fényképeim még nem kerültek elő, úgyhogy élménybeszámolót egyelőre nem tartok. De ezenkivül is van még mit irjak. Furcsaságok, és számomra szokatlan dolgok következnek.
A legfurcsább dolgok egyike, amivel már első nap szembesültem az, hogy ha valaki tüsszent, akkor a többiek nem mondanak semmit. Hallgatnak némán, nem történik semmi. Sőt, megesik, hogy az kér bocsánatot, aki tüsszentett. Eleinte még én éreztem hülyén magam, hogy valaki tüsszent, és senki nem mondja, h "Egészségedre", vagy "Bless you", vagy valami. Kezdem megszokni, de a magyar srácokkal továbbra is mondogatjuk egymásnak.
S csak felsorolásként pár dolog még amihez alkalmazkodni kell: bal oldali közlekedésben nem a kilómétereket róják, hanem a mérföldeket. Nem Opellel, hanem Vauxhall-al. A bal kanyar nem pár méter után lesz, hanem pár láb után. És persze 28.349 gr alma az pont egy uncia...

A technika ördöge a farkát beledugta...

Ezen a héten a rendszeres blogirás szünetel. Elég szomorú oka van, ugyanis a laptopom (illetve céges laptop, amit ittartózkodásom alatt használok) beadta a kulcsot, bedobta a törölközőt, és elszakadt a cérnája.
Mindenesetre valami lett vele, ami hátráltat mindenben. Leginkább a munkában, de többek között a blogirásban. Amint tudok ismét leszek rendszeresen. Addig is megértéseteket kérem.

Majd jelentkezem.

Úton, útfélen

Már csak hogy mentegetőzzek egy kicsit: nem azért nem irok, mert nincs mit, hanem mert nincs időm... Ma is összejött egy jó kis túlóra, ami nem volt betervezve...

A céghez gyalog járunk. Gyalog az út 35-40 perc, és ami a legjobb az egészben, hogy busszal is kb. ugyanennyi lenne.

Egy szép nagy parkon (Ormeau park) kell átmenni, ime néhány kép:

És ha már a ház-munkahely útvonalról irok, akkor következzen a két végpont. Szándékosan nem csak a mi lakásunkat fényképeztem. Az alábbi fénykép segitségével egycsapásra bemutatom Belfast majdnem minden utcáját, és a házak legalább 80%-át. Komolyan mondom, hogy itt minden ház igy néz ki. Két emeletes sorház téglából, egy kis kiugró résszel:

A legbaloldalibb, barna ajtós házban lakom negyed- néha többedmagammal.

Ha sok pénzem lesz téglagyárat fogok nyitni Belfastban :))

Ez pedig az irodaház:

Holnapra egy 18 km-es túra van betervezve, és egy ehhez tartozó fél 6-os kelés :) Úgyhogy most seperc alatt gyorsan elvonulok aludni.

De még előtte, ha valakinek ez mond valamit:

Évforduló

Ma van az évfordulónk, már a negyedik. Szép szám :)

Nem szeretem, ha az ezen a napon nem vagyunk együtt, sőt kb 3000 km választ el egymástól, de ez most sajnos igy jött össze...

Boldog évfordulót nekünk!

És mindenkinek boldog Bálint napot! Ámor nyilát belétek :)