Kárpátalja

Szombaton célba vettük Kárpátalját.

Magyarországon keresztül mentünk mert állitólag Halminál (hármashatárnál a Román-Ukrán átkelő) 12 órákat kell állni. Mindez az alaposan elburjánzott csempészések miatt.

Megérkeztünk a vámhoz, magyarok simán átengedtek. Az ukrán oldalon volt körülbelül 10 kocsi előttünk. A sor nagyon lassan haladt. A vámosok komoly védelmi falat képezve több sorban álltak kb 20 méterenként. Amikor elértünk az első katonához, az odajött és tört magyarsággal kérdezte: "Kis papir van?" Kezdőkként mondtuk, hogy igen, és odaadtuk az útleveleket. Erre továbbra is kéri a kispapirt. Miután mindannyian értetlenül néztünk benyúlt a zsebébe és adott 4 (mivel ennyien voltunk) kicsi papirt. Kiállitott a sorból, hogy azokat töltsük ki. Mindegyikre 2 példányban rá kellett irjuk az adatainkat, azt hogy hova megyünk és mennyi időre, útlevélszám, miért megyünk, stb. Miután kitöltöttük visszaállhattunk a sorba. Elértünk a pecsételőhöz. Ezek románul társalogva ismét mindent végigkérdeztek. Autó papir, útlevelek, kérdések, stb. Miután ez is megvolt félreállitottak. Kaptunk fejenként egy nagy papirt. Ezt is kitölteni. Személyes adatok mellett arra voltak kiváncsiak, hogy mennyi készpénz van nálunk (ezt utólag le is ellenőrizték), milyen ékszer és milyen értékben, mobiltelefon, drog, fegyver, stb. A papirforma után 2 határőr az autó minden egyes négyzetcentijét alaposan átvizsgálta (motorház, csomagtartó, beültek, burkolat, ülések, boritás, kesztyűtartó, csomagok jó alapos átkotorászása. S végül mindenki kézitáskáját is alaposan átnézték, közte 2 női táskát.

Miután vége lett ennek a tortúrának végr ukrajnába értünk.

Első megálló: Beregszász. Itt még mindenütt magyar beszédet hallani, 2 nyelvű feliratok, Petőfi szobor, Szent István szobor, Illyés Gyula Magyar Nemzeti Szinház. Nagy nehezen sikerült találni egy helyet ahol beváltottak némi eurót helyi kézpénzbe (Hrivnya - olvasd: Grivnya).

Jó alaposan körbejártuk Beregszászt, utána irány Munkács. A Munkácsi vár már a város bejáratától látszott igy oda mentünk fel először. A vár hatalmas, és nagyon szép. A jegyszedők feketéznek, igy 4 személyre jegy nélkül 10 grivnya volt a beugró (kb 5 lej).

Pár kép a várról:

A várban van egy teljes alakos szobor, amelyik bal kezének mutatóujja ki van nyújtva és ezt mindenki megfogja. Sajnos nem tudom, hogy kit ábrázol, és hogy mi történik azokkal, akik megfogják, de biztos ami biztos mi is megfogtuk a már fényesre fogdosott bronzujjat.
A várban még érdemes megnézni a Petőfiről szóló kiállitást, a Zrinyi Ilonát és II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szobrot, a turulmadarat.

Ezután irány a belváros. Ott is sétáltunk egyet, és egy fagyi mellett mindent alaposan szemügyre vettünk. Itt már nem lehet magyar szót halani, nincsenek feliratok, és a helyiekkel semmilyen közös nyelvet nem sikerült találni, igy a mutogatás maradt. Amiket megnéztünk: Munkácsy Mihály szobor, Rákóczy palota, városháza.




A városból nagyon nehezen találtuk meg a Vereckei hágó irányába vezető utat. Megkérdezni nem sikerült, de pár diszkör után rátaláltunk az útra.

A hágón átvezető út nagyon jó. A legmagasabb ponton megálltunk és sétátunk egyet a domboldalon, hogy megnézzük a helyet, ahol annakidején a magyarok bejöttek a Kárpátmedencébe. Ez lehet az a hely, ahol Árpád igy szólt a két legkedvesebb vezéréhez:


"Huba, Szameg hová hoztatok?!"

A táj elbűvölő:




Hazaúton az ukrán vámot átlépve széles vigyor telepedett mindannyiunk arcára. A magyar vámosnak ez feltünhetett és minden csomagunkat kipakoltatta és alaposan átnézte. Vigyorogva pakoltuk a csomagokat is.
Amit még érdemes tudni: a legendákkal ellentétbe nincs féláron a benzin (a gázolaj átszámolva kb 3.4 lej). A kaja egyáltalán nem olcsóbb (olaj ugyanannyi, rizs ugyanannyi).

Nagyon úgy tűnik, hogy hétvégén kétszer voltunk Ukrajnában: először és utóljára.

További képek itt: picasaweb album.